Alleluja!

Pogány Gábor most, ó hozzád suhan e vers, fogadd,

Lelkem naponta száll feléd, ha jő az alkonyat.

Pogány Isten vagyok igaz, de még nem összetört,

Dalok szent légiója ád lelkemnek lágy erőt.

S ha unalom szürkén borong a rőt ugar felett,

Annál ragyogóbban ragyog Napom, a képzelet!

Gábor, Béla, Simon, Dezső jöttök fürgén elém

És nem vagyok már egyedül kis Iza Szigetén.

S a búsuló füzes között egy nagy árny tart velem,

A debreceni histrió, ki itt járt Keleten.

S ha e kopár Szigetről ő Margitszigetre ért,

Elérem én is tán - Párizst, nagy álmok szigetét!