XI.

Azért, hogy szívembe, igaz hűségembe

Gáncsot nem lelt hálája.

Ne büntesse Isten, hiti szerint kérem,

De csak megismértesse

Véle, hogy mije volt, s hozzá mely igaz volt

Szívem, s megemlegesse,

Vétkeit siratván, könyveket hullatván

Istenét megkövesse.

Csak Istenre bízom, kibe hóltig bízom

Már minden bánatimot,

Neve az vers főbe, az kihez mindenbe

Hű voltom, s ezzel szómot

Végezvén óhajtom, s szívesen várom

Boldog kimúlásomot.