1. Rákosi szántó a török alatt.

Miről apám nagy búsan szólt

Hogy itt hajdan szebb élet volt,

Érzi szívem s felsóhajtok,

A mint Rákos térén szántok.

Hol Mátyás az igazságos?

Te láttad őt boldog Rákos!

Tán itt nyargalt hajdanában,

Hol én szántok mostanában.

Mondják, itten vitéz urak

Összegyűltek, tanakodtak;

S ha csatára trombitáltak,

Mint a sasok víni szálltak.

Eltüntek ők; Rákos, te állsz,

Meződön hány embert táplálsz,

Hej de magyart alig látok,

S nehéz szívvel tovább szántok.

Pest-Budárul sok nép kijár,

S alig érti nyelvünket már:

Hej! ma-holnap a magyar szó

Ritka, mint a fejér holló.

Hűs szél támad onnan felül,

Zugó szárnyán sötét köd ül;

Tán a por is e szép mezőn

Nemes szivek hamvábul jön.

Barna leány a falubul!

Hej ne igyál a Rákosbul!

Magyar csonton foly a vize,

Könyektül sós annak íze.

Rákos! Rákos! hová lettél?

Szép hiredbül de kiestél!

Fáj szivem, fáj, ha ezt látom,

S hazám földét sírva szántom.