10. Hit és tudás

„Szörnyű rablás történt, óh mesterem,

Mond Izis papjához ifjú segéde,

Én is hibáztam, ah, de megbocsáss,

Mert így jövék csak az átkos merényre.

Fölemelém a leplet, embernek

Érintni, melyet tilt hitünk törvénye,

Mely a legszentebb szentséget fedi,

És mely előtt hittel hull a nép térdre.

Elcsábitott a dőre tudni vágy,

De óh mit láttam, semmi sincs alatta.”

„Hallgass fiam, mond a pap, ép azért

Mindenki amit hisz, ott feltalálja.”