11. Szomszéd asszony udvarába

Szomszéd asszony udvarába

Két galamb szállt minapába’;

Bár elmémet mint futtatom,

Melyik szebb? azt nem tudhatom.

Egyik fürge mint a kis hal,

Arcza piros mint a hajnal,

Nem is csoda, két nap süti,

Bogár szemét, ha felüti.

Nappal is éj látszik haján,

Rózsa virit kerek száján,

Ha ez csókra tüzesednék,

A méreg is mézesednék.

Mint a hattyu szép a másik,

Mikor rózsák között játszik.

A mintha buzavirág kelne

A friss havon, olyan szeme.

Liliomból szőtt arczáján,

Gyöngybe foglalt édes száján

Szelíd öröm mulatozik,

Onnan más szivébe szökik.

Hej csak ide röpülnének!

Be örülnék a szőkének;

De a barnát is szeretném,

Szint oly kedvvel ölelgetném.