127. dícséret

Óh, mely nagy az oly ember bóldogsága,

Kinek igazán gyűlt minden jószága;

Ki híven jár a magáé körűl,

És a hamisan jöttnek nem örűl.

Bóldog, aki az álnok nyereségre

Átkot mer kérni, felnézvén az égre,

És kinek jó lelkiismérete

Útján mégyen szüntelen élete.

De jaj! akinek az Isten törvénnye

Nyilván mondja, hogy hamis keresménnye!

Romlást okoz felebarátjának,

Kárhozatot gyűjt önnönmagának.

Jaj annak, kinek szerzett gazdagsága

Csalárd lelkének tanúbizonysága,

Kit elhagyott lelkiesmérete,

S a baromhoz hasonló élete.

Óh Isten! áldd meg foglalatosságom,

Melyben szent tetszésed által nem hágom;

Vezéreld hozzád vágyó lelkemet,

Hogy tőled várjam nyereségemet;

Azt tartván hasznos vevésnek, adásnak,

Melyben nem csaltam s kárt nem tettem másnak,

Melyért szent orcádnak ítélete

Előtt nem bánt lelkem esmérete.