13. Próza és Poézis

Csodálod a virágnak színeit,

Imádod a lányt eszménykép gyanánt,

Fellelkesülsz a nagyság szavaira,

Költő vagy, minden hétköznapi bánt,

S mégis, ha a virágnak gyökere

Nem lenne földben, hervadna korán,

Ha a prózába sohse szállna le,

Nem lenne oly virágzó a leány.

S midőn a szónok úgy fellelkesít,

Előbb már odahaza jóllakott. -

Igy jár karöltve eszmény és göröngy,

Nem szabad azt széjjelszakítanod.