13. Túl az erdőn lakik rózsám

Túl az erdőn lakik rózsám,

De az álnok nem jön hozzám,

Búcsú óta nem láthattam,

Azóta nem is alhattam.

Nem alhattam szerelmemben,

Ugy befészkelt az szivemben,

Kitépném, de mint a madár

Kedves helyre csak visszajár.

Daru megjön és a gólya,

De nem az én kedvem soha;

Bús leszek én, míg az nem jön,

Ki ott lakik túl az erdőn.

Holnap reggel virradóra

Elmegyek én a halomra,

Onnan nézek a szép tájra,

Kincsem fehér hajlékára.

Hej! de ott csak füstöt látok,

S eltűnik az, mint az álnok,

Mint az álnok, ki elhagyott,

S öröm helyett könnyet adott.