1848.

Betűk és ajkak fennen hirdetik:

Hogy a világ órjásilag halad;

Mondják: az ember, ez erkölcsi lény,

Tökélyesebb lesz minden perc alatt.

Az új időknek nagy története

E fontos tanból szép leckét adott;

És megtaníta: hogy nincsen nagy ok

Lenézni az oktalan állatot.

Az állatok közt önszülötteit

Csak a legalábbvaló falja fel,

És a világ órjásilag halad:

Mert most ezt a királyok kezdik el!

Különös: hogy aki egy magzatját megöli:

Elvesz pallossal vagy kötélen;

Aki pedig vadúl legyilkol százakat:

Halál helyett ezt hallja: éljen!

A bársony színe tart sok éveken,

De végre a bársony is kimegyen.

Rosz festék az a honfivér, királyok!

Midőn kiömlik, még piros, piros...

Ha megszárad: sötét lesz mint az átok,

S nincs idő, mely ily szennyfoltot kimos.