22. Költő és szabadság

Nap a szabadság, nincs nélkűle élet

És nincs öröm, hová nem néz be,

Arany zománcot von a pórgunyhóra,

Meg a magas kastélyfedélre.

És hold a költő, mely, ha az éj eljő,

Még egy sugárt hoz el magával,

Zálog gyanánt, hogy a nap még nem halt meg,

Hogy eljő még a véres hajnal.