25. Sírjánál ugyanannak

Szeretted egykor e csendes helyet,

Mely pusztaság volt, mostan kert gyanánt áll,

Szeretted gyermekid, s körűlötted

Kigyult megannyi békés házi oltár.

Most árnyában virágos fáidnak

Hamvaid édesebben pihenhetnek,

Emléket meg magadnak alkotál

Hálás szivében kedves gyermekeknek.

S míg napfény és árnyék reng sírodon,

Gyümölcsfa áll, virágot hord a szellet,

Míg köztünk szeretet s egység lakik,

Nálunk mulat, s viraszt felettünk lelked.