4. A költő és kedvese

Mint sas száll a költő csillagok honába,

Ah, de oly kietlen a hír fényes sugára!

S ím, hogy meg ne fagyjon a költő kebel,

Eltakarva híven feltörő szárnyával

Mint ökörszemecskét lopja be magával

A kedves leánykát, kit megénekel.