8. Az én kincsem noha szegény

Az én kincsem noha szegény,

Még is szivbül szeretem én;

Sok legény van a faluban,

De mint Palim egy sincs olyan.

Édes anyám neheztel rám

Ha durrogat az én Rózsám,

Mikor házunk előtt korán

Kiballag szép nyája után.

Ne durrogass jó galambom!

Félbe szakad édes álmom:

Jól esik bár ha nézhetlek,

De álmomban megölellek.

Friss bokrétát kötöttem én,

Neked adom, barna legény!

Tűzd a hűsön kalapodra,

S emlékezz meg galambodra.

Vedd elő kis furulyádat,

Fujd el rajta bús nótádat,

Tán a szellő erre kapja,

Hogy rám gondolsz, megsusogja.

S én a kertben ha gyomlálok,

Szép nótádra visszadallok,

Eldallom, hogy te lészsz kincsem,

Míg utolsót ver a szívem.