A 13-as ágy

Egy tűnt november vörhenyes ködében

Bús útvesztő lett Budapest nekem,

Eltévedtem az Élet sűrüjében

És elhagyott a pénz és szerelem.

Mikor oly árva lettem, mint a sarkon

A bús anyó, ki újságot kinál -

Vagy a víg lány, aki szerelmet árul,

Mikor nem volt előttem semmi már.

A nagy kórházba vittek engemet be,

Hol a fehér csönd altató, szelid,

Hol Ágoták, Beáták és Clarissák,

Kötözgetik az Élet sebeit.

A nagy kórházban végre béke hullt rám

Sok vereség és vergődés után:

Nem bántott barna bánat, szürke kétség,

Egy gonosz emlék jött velem csupán.

De ő is szépen elcsitult a csöndben,

Mely bársonyos és mint a párna, lágy,

Tán legboldogabb pihenőm te voltál,

Ingyen vaságy, te tizenhármas ágy!