A bakter

A kis végváros őszi éjszakáján

- Ó július víg tája, kék ege! -

Egykedvű lágyan végigzendül árván

Az álmos őr virrasztó éneke.

Féléberen, tűnt őszök bánatával

Míg hallgatom az ószláv dallamot,

Eszembe jut a nyári róna tája

És fénye, mely bennem végsőt ragyog.

Eszembe jut minden, mi tündököl, ég,

Sok régi vers, sok régi csók, öröm,

Eszembe jut a boldog végtelenség,

A távol élet, a virágözön.

S úgy fáj az éj virrasztó, álmos őre

S a szomorú szláv dallam fáj nekem,

Rokon velem, bánatra és közönyre

És idegen és örök idegen.