»A BÁNAT DALAI«-BÓL

Mikor megláttalak, új életre keltem,

Kínos élet zordon multját elfeledtem,

Megnyílott előttem a bezárult éden,

Újra fellobogott elhamvadt reményem.

- Rózsaszinű felhők úszkáltak az égen.

Ha néha hányt-vetett kétkedés hulláma,

Boldoggá tett szemed bíztató sugára.

Óh, hogy hittem én e csalfa, bolygó fénynek...

...Rabszolgája lettem csapodár szivének...

- Hittem a mosolygó, rózsaszinű égnek.

Amikor elváltunk, szívem fénylő lángja

Kialudt örökre sötét éjszakába’...

Komor bánattá vált tündöklő reményem,

Fojtogató kínná égő szenvedélyem...

- Sötét, bús fellegek nyargaltak az égen.