A BÁTRAK

Ki gyáván várja a halált,

Magába zárja azt a föld,

Midőn a száj lilára vált

S két szeme rémületre tört.

Annak nem nyitja a titok

Bordó, nehéz, nagy függönyét,

Csak aki bátran állitott

Elébe s büszkén tépi szét.

Ó nagy, ki bátran odaállt,

Hol búg a néma sejtelem

S szolgáját hívja, a halált,

Alázattal ki megjelen.

Minden liliom illata

Hűlő, meleg szivén libeg.

Ó szent, ki bátran, át, oda,

Ifjú lélekkel halni megy!