A beépített lélek

Testvér, Te az én költészetemnek

Nem Laurája s nem Lizája voltál.

Fantáziám ritkuló erdejébe

Virágmagvakat hintve behatoltál.

Művészeted a művészetemnek,

Stílusod stílusomnak része lett,

A Lelked, mint Kőmíves Kelemenné,

Sziklaváramba beépíttetett.

Vagy inkább úgy épültél tán belém,

Mint Strassburg dómjába a gótika.

Ki a stílt vágyik kitépni belőle:

A templomot kell lerombolnia.