A BÉKE ÁLLÁST KERES

A vérnek is jó dolga lesz

Végre,

Amennyiben nem kell neki többet

Kiáltani az égre,

És nem kell neki, mint eddig,

Egyik keddtől a másik keddig

Véres attakokban

Omolni patakokban.

Viszont

Bennünk az sem kelt több iszonyt,

Hogy Bulgária s Szerbia

Elmérgesítik a viszonyt.

Kinyílnak nyalkán

A béke szirmai,

S összebékül a Balkán,

Mint a szinészek és az Irmai,

Megszűnnek az összes zavarok,

S elnyűhetetlen lesz

A békepálma,

Mint a Palma-

Cipősarok.

Béke lesz odakinn

A külföldön,

A szegény béke csak nálunk

Ül földön,

Mert rendcsinálás végett

Kirántotta alóla a széket

Tisza István,

Akit önök előtt jellemeznem

Felesleges is tán.

A béke szomorúan felnyögött,

Felkelt s otthagyta

A miniszterelnököt,

S most facéran teng-leng,

S állást keres,

S mivel ez feltétlenül sikeres,

Lapunkba

Kérdezett, hogy hol akadna

Számára munka?

Lapunk zártakor értesülök,

Hogy valóra vált

A béke reménye,

S állást talált.

Lukács László táviratilag

Hívatta meg,

Hogy ha már úgyis teng és leng a béke,

Lengjen ezentúl

A Lukács-kormány hamvai felett.

Most aztán csak azt várják

E szerény rimek,

Hogy az irigy Tisza hasonló célból

A békét mikor rendeli meg?