A békekötésre

Magyar Tiborc, világ árvája, pórja,

Nézz sírva és kacagva a nagyokra,

Kik becstelen kötéssel hámba fognak,

Hogy tested, lelked add el a pokolnak!

De azután töröld le könnyedet

És kacagásod jobb időkre tedd,

Úgy állj eléjük, mint a végitélet

Bús angyala, ki e világba tévedt:

- Urak, világnak gőgös urai,

Nem gyásznak napja nékem e mai,

Emlék, remény lelkemben úgy remeg,

Mint villámos viharban az egek!

Kardom letettem, várok, dacolok,

Az Isten él és a vén föld forog,

Mene, Tekel, Fáresz: fölírva van

Bitang hódítók palotáiban.

Már reng a föld, már villámlik az ég,

Lesz itt ítélet, harag napja még

S világok romján, tűnt gazok felett

Én még hozsánnát énekelhetek!

Hozsánnát néked Istenem, te nagy,

Szabadság, aki lelkem lelke vagy

S magyarként és emberként - Üdv Neked! -

Élem tovább az örök életet!