A BÉKÉS ELTÁVOZÁS

Száritson ki szemükből a Nap,

Kik egyszer is megnéztek.

Ne hagyjon az én suta arcom

Senkinek se szánó emléket.

Sors-intézőm a Semmi legyen;

Szem- és fültömő Semmi,

Adassék meg nekem vád nélkül

S észrevevő vágy nélkül menni.

Hangomat a Semmi igya föl,

Mint az álmokat issza

S az én gyönge, panaszos hangom

Ne jajgasson senkinek vissza.

Távozzak el én mindenkitől

Megsemmisülve, szökve,

Szemekből, fülekből távozzak

Emlékek nélkül és örökre.

Egy suhanás se árulja el,

Mit lelkem úgyis titkolt:

Valaki elment élet nélkül,

Valaki elment, aki itt volt.

Felejtsem el én is magamat,

Nagyboldogan felejtsem,

Önmagamból és a világból

Szédülve, zuhantva leejtsem.

Akkor se legyek majd senkié,

De ne is legyek árva,

Nézzek szép, hideg mosolygással

Az én hívó, örök arámra.

Nem voltam másé, se magamé,

Arám: a hideg Semmi,

Nincs jogom, hogy emléket hagyjak

És, jaj, nincs jogom emlékezni.

Feledt kérdésként, választalan

Bukjam csöndbe omoltan:

Ha nem voltam, ne vágyjak lenni

S maradjak titok, hogyha voltam.