A BOKRÉTA.

«Zeng a lant, oh nyíljatok meg,

Nyíljatok meg ablakok!

Intsetek tetszést dalomra,

Égi szemcsillagzatok!»

S ím megnyíl a titkos ablak,

Kis kezecske nyúl ki rajt,

Egy virágbokréta száll le,

S kedves szó, mely így sohajt:

«Vedd e köny-nevelte rózsát,

Véle tiszta szívemet:

Érted lángol, érted él az,

Míg a sír el nem temet.»