A bölcs

Függetlenségében lél a bölcs nagyságot,

S neveti az arany jármos uraságot;

Ő a természetet szabadon vizsgálja,

A képzelt jót, szépet s igazat útálja,

Ő a legnagyobb úr az egész világon,

Felyül ragyog lelke a múlandóságon,

Gyűjt ő kincset, hanem csupán csak magából,

A valóságnak quintessentiájából;

Mert minden vagyonját szép tudományjába

Tartja, s megnemesült szíve jóságába,

Melyet a sors, légyen édes vagy mostoha,

Tőle el nem csalhat, el nem lophat soha.