A bölcs

Nyugalmas, tiszta szemmel nézni mindig

A háborgó és mulandó világot,

Az örök törvényt betartani sírig,

Spinóza, ez volt a te hivatásod.

Boldog bölcs, kinek állandó szerelme

A gondolat, kiben ott él az Isten,

Téged nem rendített jó, bal szerencse,

Te tudtad, hogy a vándorutad itt lenn

Örök körökbe tart és mint a gyémánt

A porban, egyszer fölragyog a lélek

És kiszabadul majd a gondolat.

Boldog bölcs, eltűnődve nézek én rád,

Ki úgy díszítéd föl magányodat,

Hogy gazdagabb volt, mint ott künn az élet.