A BOLDOGSÁG ABLAKA ALATT

Hajnalodik. Egy kopott társzekér

lomhán és döcögve halad,

az ablakom alatt.

Ébren vagyok. Arcom halványfehér;

és gond ül szemeim alatt.

A szekér csak halad, halad.

Én is így, ilyen lomhán, önfeledten,

amint csöndesen előretörök:

mögöttem minden, minden elmarad;

s az a kis zaj, mi a nyomomba kél,

egy lány füléig el sohase ér.

Egy kopott társzekér

a boldogságnak ablaka alatt

örökre elhaladt.