A boldogságról

Sokat kerested, végre megtaláltad,

Tenyereden kis gyémántkő ragyog

És sugarai szerte sziporkáznak

És éjszakáid fényes nappalok. –

Kis gyémántköved szerteszét ragyog.

És boldogságnak hívod a követ –

Jaj, ne mutasd, se énnekem, se másnak!

Én féltem a Te boldogságodat,

Mások fondorral titkos vermet ásnak!

Jaj, ne mutasd se énnekem, se másnak!

Rejtsd el titokban, ne tudják hová lett –

Talán szívedbe, talán máshová –

Árvíz ne mossa, tűzvész ne eméssze, –

Rabló ne lelje, ha kutat soká!...

Talán szívedbe, talán máshová...

S őrizve boldog, önfeledt mosollyal,

Csak ünnepeken, néha vedd elő,

Ha alkonyatkor csöndes-egyedül vagy,

S körötted ül a Múlt, Jelen, Jövő.

Csak ünnepeken, néha vedd elő!

Akkor úgy nézzed késő éjjelig,

Akkor jól megnézd minden oldaláról

És látva büszke, ujjongó tüzét,

A szent örömben semmi meg nem gátol!

Akkor jól megnézd minden oldaláról!

...És ha sugara bágyadt, szomorú

És régi fénye homállyá fakulva, –

Jöjjön a könny, a ragyogó, az áldott,

Mely már annyi bút csillogásra váltott!...

És boldogságod ragyogni fog újra!...