A BONYHÁDI ERDŐBEN

By Mihály Vörösmarty

Nőj fiatal fa, s te légy gyötrelmem rejteke, sírja:

Nem lelek, ah, búmnak más temetői helyet.

Kérgednél a szép lánynak hó melle keményebb;

Higgyem-e hogy panaszom benne kegyesre talál?

Éltemben nincsen szomorú panaszimra tekintet;

Mondd hát (tán tudnak szánni) halálom után:

„Itt bolygott szerelemvesztő kinjában az ifjú,

S hervada a kikelet gyenge virági között.”