A BONYHAI GROTTA

Lebegjenek, oh, grotta, feletted

Ölelkezve pálmák s myrtusok lombjai,

Hintsenek szent árnyékot körülted,

Hintsenek illatot Ilissus bokrai.

S ha majd csendes mohaidon ledül

A hérók leánya magányos óráin,

S a szebb lelkek gondjaiba merül,

Oh, fedezd könnyeit, s száritsd el orcáin.

S midőn karján „Melancholiámnak”

Az ének nektáros érzésére hevül,

Légy temploma a szelíd Múzsáknak,

S a szférák zengése ömledezzen körül.