A BUJDOSÓ.

«Szelek szárnyán járó,

Édes lovam Ráró!

Előtted van az út,

Ne várd a sarkantyút,

Csak előre, sebesebben,

S a világból vigy ki engem!»

««Ej ej, édes gazdám,

Ne haragudjál rám!

Azért megyek lassan,

Hogy itt megnyughassam,

Az út mellett, a csárdánál,

Hátha inni befordulnál!»»

Nem felel a vitéz,

Mindig csak hátra néz,

Törülgeti képét,

Verítékét, vérét

«Mint a vadat űznek engem,

Csak előre sebesebben!»

««Ne szólj, édes gazdám,

Ilyen búsan hozzám,

Eressz, hadd forduljak

Ennek a falunak,

Ahol az a kis lyány lakik,

Mulatoznánk ott hajnalig.»»

Nem felel a vitéz,

Szomorúan oda néz,

De semmit sem láthat,

Szeme könnybe lábad:

«Látlak-e még, vagy soha sem...

Csak előre, sebesebben!»

««Jaj én édes gazdám,

Vissza-fordulhatnám!

Éjtszaka van immár,

Édes anyád rég vár;

Nekem szénát, abrakot ád,

Neked jó szót, jó vacsorát.»»

Nem felel a vitéz,

Föl a magasba néz,

Nincs csillag az égen,

Csak fölleg, sötéten:

«Édes anyám, ne várj engem...

Csak előre, sebesebben!»

Ekkor a hű állat

Neki búsul, vágtat,

Veszett haragjába’

Szikrákat hány lába.

A szélvész sem érte utól,

Ki is ment tán a világból.