A BUJDOSÓ

Fölkerestem nagy zajában

A világi életet;

Láttam mint ragyog sugára,

S mily csalárd uton vezet.

A barátság szűk hazáját

Megtapodták lábaim:

Itt sem, ott sem teljesűltek

Nagyra vágyó álmaim.

Légy segítőm, légy nyugasztóm,

O magánynak istene!

Itt reménylek: bár örökké

Bús vidéked rejtene.

Ím kor-ette szirteiddel

Hál’adón ölelkezem,

Búra hajló lombjaiddal

Bút pihegve mérkezem.

Nem kerűlöm völgyeidnek

Szent homályát, rémeit,

Sírva járom fellegekre

Nyúlt hegyidnek bérceit.

Légy segítőm, légy nyugasztóm

O magánynak istene!

Még ohajtom, bár örökké

Bús vidéked rejtene!