A bukott angyalok

Szemükben még az isteni egeknek

Visszfénye csillog egyre elhalóbban,

Fülükben még zsong a kerúbseregnek

Örök dalából egy sor. Lenn a porban

Még emlékeznek tündöklő napokra,

Melyek mögöttük zengve elmaradtak,

Mint az álomderűs mennyei pompa,

Mitől mindig ragyog az égi ablak.

Most hullanak hidegbe és sötétbe,

Mindég mélyebbre, néma dacban égve

És arcukat kezükkel eltakarják,

Mert látni Őt már többé nem akarják,

Az éj kell nékik, a világtalan,

Melynek szívükben komor mása van.