A bűnös barát

A szöges örveket hiába hordom,

A vér zajog a szöges örv alatt.

Parázs a párnám, égő szén a combom,

Remegve vár egy távoli tavaszt.

Hiába olvasom Kempist könyörgőn,

Öl a betű. Szemem sorvadva lát

Fiatal némbert templomi könyöklőn,

Ki víg és büszke, finom és galád.

Mikor hamut szórt a prior fejemre

S a rekviemet rekedten rebegte,

Sírtam, de én az életet sirattam

S érzem, fölöttünk a vak, láthatatlan

Erők kara kereng kegyetlenül

S az örök múlás szele hegedül.