A bús rom

Ki tesz,

ki vesz,

s igaz vigaszt

talál a tettben, boldog az,

ha tűrt is, boldog mindig az:

de én,

szegény,

csupán tunyán

búsulok s pusztulok csunyán,

búsulva elveszek korán.

Bár kincs,

ha nincs:

arany,

ha van:

dúsabb, kinek fájdalma van;

csak az, csak az vigasztalan,

akin

a kin

nyomot nyomott

s úgy hagyta őt, mint egy romot,

úgy hagyta, mint egy bús romot.