A BÚS VÁNDOR

Hová bolyongasz e szél, záporzaj között?

Hová ez elhagyott, töretlen útakon?

Gondatlanul viszen lábad mindenfelé,

Hegy, szikla, völgy, tenger meg nem tud tartani.

Hah! csak tovább, szegény, csak told el kínodat

Oda, hol világunk véget ér, hol a napot

Nem kell kerűlnöd, hol lapúlnak a hegyek,

S a völgy veled mély semmiségbe sűlyedez. -

De hol van az? Megint ösvényemen vagyok,

Ösmert vidéket néz látásra únt szemem.

Hajh! már tudom, mi van még hátra: újolag

A nagy világba kell merűlnöm, és azon

Vigasztalatlanúl a sírig bolyganom.