A Caruso

Mikor Pesten a Caruso,

A szívnyúzó amoroso

Énekelt,

Lipótváros lánya, nője

Mind szívgörcsöt kapott tőle,

Rémeset.

A férfiak persze szidták

A pocakos tenoristát,

Aki csak

Azzal hat, hogy magas Céket

Jól kibúgat, jól kibéget,

Jól kiad.

De fordul a sors kereke,

Tenorista is bereked

És befagy;

Megszökött ma felesége, -

Ó irgalom magas Céje

El ne hagyj!

Már ezután van reményem,

Hogy nemcsak borbélylegényben

Hisz a nő,

S bár a műfajom csak líra,

Akad nékem is egy igaz

Szerető!