A ceglédi parkban

By Gyula Juhász

Az arany ősz bűvölten mosolyog.

A szobor előtt ifjak a padon,

Egy lány meg egy fiú, egymásra dőlve

A napon szenderegnek édesen.

A lány hajának bronza csillog, élő,

Bús ragyogással és az őszi nap

Csókolja őket záporozva most.

E délután a nyarat hozza vissza

És elveszett tavaszom tüzeit.

Lábujjhegyen megyek előttük el,

Mint tolvaj, aki kincseket lesett.

Megsimogatom fél tekintetemmel

Az álmatag lányt és boldog fiút

S szeretném megállítni a napot,

Hogy diadallal süssön még reájuk

Soká, soká. De mindjárt este lesz.