A cirkusz összedől

A cirkusz összedől. Mi lesz most

Veled? Még mindig tétovázol?

Bámulva bambán a bokádon,

Csuklódon átütött szöget?

A cirkusz összedől. Recsegve

Ferdülnek a gerendaboltok -

A csürhe ájultan sikoltoz,

Néró kartárs is nyugtalan.

Cókmókját szedi, cihelődik,

Kissé fakón pislog körül -

Kartárs, a cirkusz összedül!

A szobrocskák is ingadoznak.

Mártir, közönség, - mindegy az most!

Írott malaszt, vagy égi kegy -

Isten, vagy ember - egyremegy!

Mikor a cirkusz összedől.

Itt már nem lesz kíváncsi senki

Hogy mi van írva a kereszten -

- No mit szólsz ehhez, híres Ösztön,

Ki csak bámultad sorsomat?

Életnek nem volt élet eddig -

De ez halálnak sem halál!

Se temetés? se karnevál?

Se földi kéj? se égi hárfa?

Ki tompán szunnyadtál szívemben

Kiről csak annyit sejtek én,

Hogy régen él e földtekén

De eddig még senkit se bántott:

Rejtelmes ősöm, bárki voltál,

Arkangyal, vagy orangután:

Most légy a szolgám és kutyám,

Ébredj, ugorj, karmolj, harapj!

Harapd a torkát, nincs segítség!

Nincsen galamb szájába manna -

A csillagok mind messze vannak,

De a nyomor s a kín közel.

Segíts le a véres bitórul

S mely látó két szemem megülte

A keshedt könnyeket törüld le

S a mafla vértanu-mosolyt -

Aztán a cirkusz összedőlhet,

Nem mondok átkot és imát -

- Meneküljön, ki merre lát!

Neked dolgod van e világon.