A CSÓK-CSATATÉR LOVAGJAI

Csók-csatatéren minden éjjel,

Mikor már sok a halott,

Jönnek hirtelen, szárnysuhogva

Testetlen, szép lovagok.

Fehér az arcuk, bánatos-bús,

Láng-leplük szinte vakít

S összeszedik csók-csatatérnek

Elhullott bajnokait.

Kék hegyek mélyén élnek ők mind,

Hol csókunk üdve remeg

S itt kapnak majd életet újból

Csóktépett holttetemek.

Tiszta fehér itt minden, minden,

Mi nálunk barna, balog,

Kik itt élnek, szűzek, jók, tiszták

S örökké fiatalok.

Itt sebeket, vért elfelejtünk,

Itt testetlen a világ

S szűz lyányok bőréhez nem érnek

Bőrrel a szűz daliák.

Itt a szerelem áldott, könnyű,

Boldogan balga dolog,

Aki szeret, kinézi párját

S nagyon reá mosolyog.

S akire ifja rámosolygott,

A lyány, míg játszva lesik,

Árkangyalt fogad a méhébe

S boldog teherbe esik.

S ha valaki itt csók-csatában

Kapott halálra sebet,

Kék hegyek közt fölsóhajt egy szűz

S fehér lovag született.

S csók-csatatéren, itt a földön,

Nem gyűl össze a halott,

Eljönnek értük minden éjjel

Új-új, fehér lovagok.