A CSÓKOK ÁTKA

Valami szent, nagy éjszakán

Vad nászban megfogant az élet

S azóta tart a nász örökké,

Minden kis mozgás csókba téved.

Csókok világa a világunk,

Csókban fogan a gondolat,

Kicsi kis agyvelő-csomócskák

Cserélnek tüzes csókokat

S a legforróbb csókból szület meg

A legszebb, legnagyobb ige,

Mely hódítóan csap belé

A végtelenbe, semmibe.

S a leglanyhább csókból fakadt ki

A szürkeség, a régi mása:

Nincs vad párzás, nincs tüzes csók ma

S nincs a világnak messiása.

Úgy van talán: szép a világ s jó,

Mi vagyunk satnyák, betegek,

Jégfagyos csókokban fogantunk

S a fagy a lelkünk vette meg.

Szent kéj a csók és szent az élet,

A párzás végtelen sora

S átok a csók, átok az élet,

Ha nincs a csóknak mámora.

Az eltűrt csókok tunya nászán,

A langyos csókok éjjelén

Az átok egyre nő fölöttünk

S így lesz az élet lomha, vén

S így leszünk mi, párzó királyok,

Kopottak, búsak, betegek,

Kiknek csókolni szomjas tűzzel

Már nem szabad és nem lehet.

Ha szomjas ajkak szomjas csókot

Csak szomjas ajkra hintenek,

Ma ez a föld üdvök Olimpja

S nem laknak itt: csak istenek.