A CSALOGÁNYHOZ

Csattogj tavasznak édes éneklője,

Csattogd el az epedő szerelem dalát,

Mig elborultan jár a völgyek ifja

Riadva zengő berkeid körűl.

Csattogj, s zavard el csüggedő szivéből

A veszteség s veszés érzelmeit;

Zengj változatlanúl gyötrő bajának

Búszenderítő nyájas éneket.

Ah zengni fogsz te még több tél után is;

De hallgatód már akkor nem leszen:

Egekre csattogsz hathatós daloddal;

De nem hat a sír mélyéhez szavad:

A völgyek ifja nem hall téged ott.