A CSATATÉR HŐSE

Ahol nekem is vagy ezerszer

Patakozva ömlött a vérem,

Majd egyszer csak egy hős is terem

Azon az ősi csatatéren.

Nagy harcos lesz, sok lesz a vére,

De gőgös lesz és olyan fajta,

Hogy nem szégyenli a sebeit

S asszony nem fog kacagni rajta.

Csurgó vérét ezer asszony-száj

Kacagva és habzsolva issza

S ő megy sápadtan és gőgösen,

Várják, de sohase néz vissza.

Füvet lel asszonytalan tájon,

Hogy nagy sebeit behegessze

S ahol asszony-személy sohse járt,

Ott hal meg majdan, messze-messze.