A CSENDES HALÓ

Este létemnek, szomorú enyészet,

Mely felém gyengén lebegő ködökként

Elhaló fénnyel közelítsz, pihenj meg

Csendes utadban.

Hagyd az életből sietőt örűlni

A mulandóság temető vidékén.

Nem soká, hajh! nem, kicsapó vidámság

Csalja utólszor.

A szelíd emlék hata meg, s enyelgőn

Vet sugárt éltem hideg alkonyába:

Égre leng lelkem, szivem itt telik meg

Földi örömmel.

Egy kis órát még, kiveszés határa!

Lám nyugat dombján mulatoz napunk is,

S lankadottan néz lehunyó tüzével

Futta helyére.