A CSERMELYHEZ

Oh selyme a vizeknek,

Kis csörgeteg,

Víg árja nedveidnek,

Hová pereg?

A titkos völgynyilatnál

Mi vár, mi von,

Hogy dőlsz, mintha te volnál

A Balaton?

Mért, mintha nászra lejtne,

Kereng habod,

S zeng, mintha dalt rebegne,

Kis oldalod?

Tán szebb virág virágzik

A völgy ölén?

Tán szebb nap fénye látszik

Hüs rejtekén?

Vagy Emmi rózsaképe

Hajnallik ott,

Hogy oly nagyon siet le

Futó habod?

Oh fuss, s ha habjaidban

Enyhűl alant,

S mint csillag, keble lassan

Leáldozand;

Oh vidd e rózsabimbót

Vidd lejtve le,

Gyengéden szíve halmát

Illesd vele.

Mondd, hogy ki téged külde,

Az én vagyok,

Hogy lánggal égek érte,

S hogy sorvadok.

S ha erre meg nem indúl

Szánó kegye,

Zúgjad, hogy szíve márvány

Mint kebele.