A CSILLAG-HULLÁSKOR

Azt beszélik, rendjelt kaptam -

Nem vetettem, mért arattam?

Ami benne fényes:

Az irodalomé;

Ami benne kényes:

Egyedül magamé.

Fénye, ragyogása... (ha van,)

Az irodalomé;

Gyanúsítása... (a’ van,)

Egymagamé!

Járnak hozzám méltóságok,

Kötik rám a méltóságot:

„Megbocsásson méltóságtok,

Nem érzek rá méltóságot.”

Csillagot, keresztet noha rám aggattok,

Boldog ez a kebel nem lesz már alattok.

Ad notam: Ég a kunyhó, Ropog a nád...

Kis keresztem

Hogy szereztem?

Feleljétek ezt, ha kérdik:

Elkopott a lába térdig.

Székács, Arany, Szilassy

S hazánk több ily pimaszi

Keresztekért akarnak

Sírt ásni a magyarnak!

Minek nekem a rendjelek?

Szamárháton bársony nyereg?

Csillagom, galambom.

Minek nekem az a kereszt?

Disznóorra arany perec?

Csillagom, galambom.

A hiúság gőzi bánt-e?

Hogyne, arra van nagy ok:

Pegazusom Rozinánte,

Magam Don Quixote vagyok.

Ha békülnek, határt hánynak,

Egy suhancra jó sort vágnak:

Én is, amit sorsom rám mért,

Elszenvedem - a hazámért!

Ha én egy jót alhatnám -

Száz keresztért nem adnám.