A CSODÁK ESZTENDEJE

Összeszaladt Ősz, Tél, Tavasz, Nyár,

Folyók mély bölcsőkből kikeltek

S engem elhagynak már azok is,

Akik eddig szívvel sziveltek.

Valaki megőrült az Űrben,

Valamely Nap járja bolondját,

Valaki mindent összezavart

S üstökösök jövését mondják.

Nagy vágy-kötelek elszakadnak,

Ébrednek oktalan szerelmek

S karunkon a régi örömök

Lesznek bús, utálatos terhek.

Bicskák szomjasabbak a vérre

S gőzösök egymásba szaladnak

S akik szerették az Életet,

Most nagy Halál-légyottot adnak.

Ki csinálja, ki jár közöttünk?

Egymás mindene minden-minden

S a felhőt az a Cél kergeti,

Mely itt tapos a lelkeinkben.

Egy pillanat és minden más lesz,

Más a holt Tenger, más az örvény

S másképpen villan meg agyamon

Minden gondolat, minden törvény.

Jaj, jaj, be félek, félek, félek:

Mi lesz vajon, jaj, mi lesz holnap?

Messze világok szeszélyei

Nekem holnap mit parancsolnak?

Hogyan tiportat el a sorsom,

Hogyan hal el minden, mi drága?

Óh, örök titkoknak szomorú,

Borzasztó, egységes világa.