A CSONTVÁZAK KATEDRÁLISÁBAN

Halál-Úr jó szomszédom volt

Magamat s mást ijesztgetőnek,

De, jaj, a csontváz-kupolák

Fejem fölé ívelődnek, nőnek.

Ez volt Ő vajon máskor is,

Mikor nem én körömben vagdalt?

Most megimádom ijedőn

E csontokkal építő angyalt.

De épít dúlva a Halál

Tetem-téglákkal föl az Égig

S mindig közelebb s közelebb,

Bajtárs s rokon csontjával épít.

Óh, szörnyü csont-katedrális

S nekrológ-hozó minden reggel,

Nemsokára térdelhetek

Csupa-csupa idegenekkel.

Óh, nagy templom, bús menny-verő,

Bizarr-ékes kupoláidra

Tudom, hogy gyújtón nem jöhet

Soha-soha az élet-szikra.

És Halál-Úr templomában,

Hol tolongva hal föl az Élet,

Rettegve, félve hódolok

S félek, hogy már tán nem is félek.