A csüggedt kapitány

- Hol jár a lelked, éjszivü kapitány,

hol jár a lelked éjszinü paripán?

hol jár megint, hol jár a lelked?

mely hadakat, vadakat vág, kerget?

- Nem az vagyok már, aki valék, szegény

szegénylegény, de büszke, bitor legény,

ki egykor a tilosba vágtam

hej, bitoran, botoran, de bátran!

Mennyi sok kincsem, mennyi sok aranyam

szeleknek szórtam, vége van, odavan!

Most szellemem, miként gerincem

nyugtot eped, s veszi bármi kincsen.

Jer hát, nyugodjunk, jó paripám! Rövid

kantárra foglak! Nézd a tavaszt, ma vig:

kész vendégasztal: lásd a hasznát!

Föl ne ijedj, ha zokogna gazdád:

a nyúgalomnak ára a fájdalom

nekem: mert érzek és nem mondhatom;

neked: mert még röpülni vágynál

és nem ereszt a hideg kantárszár!