A DAL...

A szoba csöndes és meleg.

Homályosak a szegletek,

egyetlen körte ég...

Van csöndem, van. És van szobám.

S egy kis meleg is jut reám

e földi körbe még...

Fehér papír az asztalon:

be sokszor ott maraszt dalom,

igen, a dal, a dal...

A dal: szívemből csobbanó

és éltető és altató,

sötét-édes ital...

Más részegítőm nincs sehol!

Már rég tilos az alkohol

s a boldogság, bizony...

Ha az éjszaka rámköszön,

a dalt könnyemmel öntözöm

s kortyonkint azt iszom...