A DÁL-KISASSZONYOK NÁSZA

Az volt a hír az Azov partján,

Hogy Dál király vén csont és konok,

De nincsenek szebb lyányok a világon,

Mint a Dál-kisasszonyok.

Szép úrfiak nyár-alkonyatkor

Lóháton jöttek és hevenyén,

Az Azov partján tengerbe, bozótba

Belebámult száz legény.

Nagy, jó, deli, magyar legények

Bámulták a sűrüt és vizet.

Szépet álmodtak fehér pendelyekről

S üzentek valakinek.

Ez nagy titka volt az Azovnak,

Itt veszedelmes volt az idő,

Nyárban az ember nőre jobban vágyik,

Mert a nyár nagy keritő.

Nyárban az ember ezredévet él át,

Lelke, szive előreforog

S kidobódott a Dál-kisasszonyokra

Azov partján a horog.

Száz, erős úrfi esküdött meg,

Hogy ló eldől, feszült íj szakad,

De diadalmas vággyal, szerelemmel

Állnak meg egy vár alatt.

Egy lankáson majd nótát kezdnek,

Lyány-csaló nótát és fiatalt

S úgy várják a leányok leszökését,

A csókot és diadalt.

Úgy várják és az Azov partján

Megsűrült és meggyűlt a meleg,

Sátrak előtt az ifjaikra vártak

Kócos, vén harc-emberek.

S Dál király leányait hozták

A vad legények győzelmesen

S a sátrak előtt a vén szivek vére

Meg-megbuggyant csendesen.

A sátrak előtt, Azov partján

Ült a szivekre nagy, messze gyász

És a Dál-kisasszonyokra sötéten

Szállott le az éji nász.