A dalaimat...

A dalaimat aki látta,

Soha ne lásson engemet,

Ki szállt velem a magasságba,

Ne fogja meg a kezemet.

Ki mérhetetlen messze tőlem

Forgatja könyvem lapjait,

Ne lásson lakom rejtekébe,

Ne kérdezze: hogy élek itt!

Kinek lelke-testvére lettem,

Szívében élő hatalom,

Ne nézze szemem tompa fényét,

S a torz-mosolyt az ajkamon.

Kinek valóját összeráztam,

Mint szélvész, megremegtetőn,

Ne tudja: gyönge vagyok, gyáva,

S akarni, élni nincs erőm!

Mert rongy vagyok, mit szél hasít el,

Sárpalota, mely összedől:

Magamnak, simogatást, jó szót

Nem kérek - várok, senkitől.

A dalaimat - becézzétek,

S oh ne tekintsetek reám,

A jobbik énem tiszta lángja

Ott ég mindenki asztalán.